Mt 6
Csongor Kovacs
Sermon • Submitted
0 ratings
· 1 viewNotes
Transcript
Sermon Tone Analysis
A
D
F
J
S
Emotion
A
C
T
Language
O
C
E
A
E
Social
65/1-2. 8o9 227/1-2. Mt 6, 1-4. 2o22o1o8 8o1 749
Kedves Testvérek!
Ha jól akarjuk érteni ezt a felolvasott igeszakaszt először is érdemes különbséget tennünk két fogalom között. Fogalmak, definíciók meghatározása közben pedig érdemes óvatosnak lennünk, mert sokszor az is a következménye lehet a kategorizálásunknak, hogy a fürdővízzel együtt kiöntjük a gyermeket is.
Mi a különbség a vallás és a hit között? A vallást talán úgy is megfogalmazhatnánk, mint egy közösség hitének valamiféle külső megjelenési formája. Mit lehet kívülről látni. Külső dolgok, jegyek, ami sokszor segít abban, hogy leírjunk, vagy felismerjük egy közösséget.
Vallási értelemben mit tudnánk a kereszténységről elmondani? Mi jellemez bennünket? Most egy nagy gyüjtő fogalmat használunk, keresztyénség – nem református, evangélikus vagy valami más… Jellemőz ránk, hogy az életünknek van egy ritmusa. Ennek a ritmusnak a része, hogy hetente egy kitüntetett napunk van, a vasárnap. Ekkor mindenki megindul az otthonából, és egy erre elkülönített helyre, épületbe gyűlünk össze. Így is hívhatjuk, hogy ez a templom, egy elkülönített szent hely. Vannak szent idők a keresztyén vallásunkban. A vasárnap, de ezen túl vannak ünnepek is, amiket Jézus életéhez kötünk. Születése, megkeresztelkedése, szenvedése, halála, feltámadása, mennybemenetele, és a megígért, elküldött Szentlelkének a kiáradása, és a visszajövetelének a várása. Mit tudunk még elmondani, mi jellemző a kereszténységünkre? A szent idők és szent tereken kívül vannak még rítusaink is, cselekményeink is. Ilyen rítusok a gyermekek megkeresztelése, amikor a megszületett gyermek a nagy vallási közösség részévé lesz. Van még a felnőtté válás felé érve egy vallási nagykorúságot, önállóságot jelző esemény: a konfirmáció vagy bérmálás. A családdá válásnak is van egy ünnepi eseménye, amikor egy pár a templomban áldást kér a közös életére. Az emberi élet végével pedig ott van az elbúcsúzás is, amikor a test elhelyezésekor a keresztyén hitünket megerősítve Jézus feltámadását hirdetjük és vallást teszünk a feltámadásba vetett hitünkről.
Ki ne maradjon, hogy a közösség belső tagjainak van még egy szertartása, amikor kenyeret és bort fogyasztunk, és visszaemlékezünk arra, ahogyan egykor ezt Jézus tette a tanítványaival. No meg ott az imádság, amikor kommunikálunk Istennel. És még itt van a prédikáció is.
Ha nagyon röviden össze akarjuk foglalni, akkor talán ennyit tudunk elmondani a kereszténységről, a külső dolgokról. Ennél persze sokkal több mindent is lehetne mondani, akár a betegek meglátogatása, egymás felé fordulás, a szeretet gyakorlása… és még sok-sok mindent külső jegyként is megemlíthetnénk.
A hitünk pedig egy belső dolog, a személyes kapcsolatunk Istennel. A hitünknek vannak külső megnyilvánulásai is, látható dolgok. Van egy kívülről látható külső rész, és van egy belső tartalom. A kérdés mindig az, és Jézus ebben az igeszakaszban is arra akarja felhívni a hallgatósága figyelmét, vajon megvan-e a belső tartalom.
Külső dolog lehet még az is, hogy van egy keresztyén kultúra, legalábbis jelen van Európa nagy részén. Kérdés azonban, hogy van-e a külsőség mögött belső tartalom. Lehet külsőségekben élve megfelelni embereknek, elvárásoknak, szokásoknak, de ebben az esetben nagyon szegény marad az életünk. Mert ha csak külsőség van, de nincs benne Krisztus, akkor pár apostol szavait kölcsönözve minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ha a hegyi beszédet olvassuk, azt is tudjuk, hogy Jézus Krisztus a hegyi beszédben nagyon sok mindent a helyére tett. Mit jelent a tízparancsolat, hogyan kell az helyesen értelmezni, és hogyan kell azt a hétköznapokban megélni.
A Hegyi beszédben pedig itt a 6. részben két témát említ még meg: az adakozást és az imádkozást. Jézus Krisztus itt mindkettőt az Istennel való közösségünkben, az Istennel való személyes kapcsolatunkban értelmezi.
Az adakozásban itt megjelenik az Istennek szánt adomány, és a szegény felebarátnak, a szűkölködőnek, ínségben levőnek a megsegítése, régi kifejezéssel élve az alamizsna.
Mit jelent számunkra az adomány? Olyan sokan nem ismerik, vagy nem jól ismerik ezt a fogalmat. Mit látunk az adakozásban? Az istentisztelet végén, a kimenetelnél ott van a persely, amit nem illik kikerülni? Emlékszem, évekkel ezelőtt történt meg, hogy egy fénymásolt pénz volt szenteste a perselyben, egy húszezres, amin ez a felirat volt: a milliomostól neked. Milyen lélekkel indult el valaki szenteste, hogy ezt előre elkészítette, és oda tette a perselybe, úgy emlékszem, mintha nem is egy darab lett volna benne, hanem többet is rakott bele. Első pillanatban végtelenül felháborított az eset, bosszankodtam miatta, mert hát hogy lehet ilyet tenni. Aztán nem sokkal később inkább csak sajnáltam. Sajnáltam, hogy tényleg nem tudja, és nem ismeri, hogy mit jelent az Istennek szánt adomány.
Sokan az egyházzal való kapcsolatból csak annyit éreznek, hogy van valami kapcsolat a reformátusokkal, mert évente egyszer eljön valaki, és 7ooo forintot kér. Ugye tudjuk, hogy ez nem az adomány. Sokszor azok a régi fogalmak sem ismerősek már, hogy lehet Isten dicsőségére adakozni.
Jézus felemeli az emberi szintről az Istennel való kapcsolatunk szintjére az adakozást. Hogy ne a látszatnak, ne a külsőségnek igyekezzünk megfelelni. Jézus azt mondja ne kürtöltess magad előtt. Ez nem valami harsona megfúvása volt, hanem egy nagy szarut, állati szarvat mozgó perselyként alkalmaztak, és abba jól látható módon is oda lehetett tenni az adományt.
Az adakozásunk az Istennel való kapcsolatunkat jelenti. Felismerem a saját életemben azt, hogy mennyi mindent kaptam Istentől, és hálás vagyok ezért, megköszönöm Istennek. Az adakozás nem más mint az Isten iránt érzett hálámnak a megnyilvánulása. Amikor ott van az öröm, és amikor szeretnék valamit visszaadni Istennek abból, amit kaptam tőle. Olyan nagy dolog, amikor Isten erre is meg tudja nyitni a szívemet. Amikor magamtól jön, amikor természetes, és amikor azt is tudom, hogy ezzel az Isten országát tudom építeni már itt ezen a földön.
Az alamizsna is az Isten iránti hálánknak a megélése. Isten többet adott az életembe, mint amire szükségem van, és tudok abból adni azoknak, akiknek szükségük van rá. Itt is az Isten iránti hálám jelenik meg. Már az Ószövetségben is nagyon erőteljesen megjelenik az elesettek iránt érzett felelősség. Az özvegyek, árvák, jövevényeknek a megsegítése. Amikor a gabonatábla szélét nem aratták le, hanem ott hagyták a szegényeknek. Vagy amikor megtörtént az aratás, utána nem mentek végig a táblán, hogy összeszedjék az utolsó szemeket is, hanem hagytak az özvegynek, árvának, hogy abból tujdanak magunknak szedni. Ugyanúgy a szőlővel is ez volt a kötelessége Isten népének: nem szemezgették le az utolsó szemig, hanem hagytak rajta a szegények számára is.
. Az adakozásom a hitem mélységét és az Istennel való kapcsolatom mélységét is megmutatja. És ez sosem az összeg nagyságáról szól. Hanem arról, hogy hálával, köszönettel és jó szívvel adtam.