1Thessz 4,13-18.
Csongor Kovacs
Sermon • Submitted
0 ratings
· 2 viewsNotes
Transcript
Sermon Tone Analysis
A
D
F
J
S
Emotion
A
C
T
Language
O
C
E
A
E
Social
24/1-3. 380/1-3. 165/1-3. Lekc HK 1. kérdés 2021.10.17. Txt. 1Thessz 4, 13-18. 165/4-6. 445/1-3.
1. KÉRDÉS: Mi életedben és halálodban egyetlen vigasztalásod?
Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, akár élek, akár halok, nem önmagamé, hanem az én hűséges Uramnak és Megváltómnak, Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett, engem a Sátán minden hatalmától megszabadított, és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül mégcsak egy hajszál sem eshetik le a fejemről; sőt inkább mindennek az én üdvösségemre kell szolgálnia; azért engem Szentlelkével biztosít az örök élet felől, és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezután őneki éljek.
Igénk a hitünk lényegéről szól. Nem véletlenül kezdődik a református keresztyén hitvallásunk legelső kérdése ezzel.
Pál apostol a thesszalonikai gyülekezet életében szól arról, hogy hogyan kell elképzelnünk a feltámadást. Azért is beszél erről, mert a gyülekezet tagjai közül az ő távozása után többen meghaltak. A feltámadás viszont a mi keresztyén hitünknek az alapja, talán semmi nem jellemzi jobban a keresztyén hitet, mint hogy mi abban hiszünk, hogy Jézus Krisztus feltámadt a halálból.
Objektív része: J.Kr. Feltámadt. Megnyitotta a sír száját. Üres a sír. A római katonáknak érdeke volt, hogy ott maradjon a sír száján a kő.
Teljes irányváltás történt J.Kr. feltámadása után. Bujkáló tanítványok, üldözött emberek egyszerre csak bátorságot vettek. Tanítványoknak megváltozott az élete: emmausi kiábrándult, egy korábban győztes katonai messiáshitű tanítványok élete gyökeresen megváltozott. Nem elmennek Jeruzsálemtől, hanem visszatérnek oda, hogy elmondják, hogy Jézus Krisztus él.
Az a Péter, aki a Genezáreti tó partján megint halásszá lett Jézus halála után, végleg eldobja a hálót, és embereket halászik. Mert meggyőzte a feltámadott Úr. Új életet kapott. Ez a saját, még az életében történt feltámadása – átélte mit jelent Krisztus bűntörlő és bűnbocsátó kegyelme.
Pál apostol damaszkuszi úton való találkozása. Amikor kiengedem a kezemből a gyilkos fegyvert. Amikor elengedem az indulataimat. Amikor leteszem azt, ami eddig irányította az életemet. Amikor szembesülök azzal, hogy eddig tévúton jártam.
Itt válik az objektív szubjektívvé. Jézus feltámadásának hatása van az életemre. A keresztyén hitünk lényege pedig nem más, mint hogy hogyan kapcsolódunk Istenhez. Nem a magamé vagyok. Életemben és halálomban is Krisztushoz tartozom. Hozzá tartozom amikor erős vagyok vagy amikor gyenge. Hozzá tartozom, amikor jó napjaim vannak és amikor rosszak. Hozzá tartozom amikor egészséges vagyok és amikor beteg. Hozzá tartozom akkor is, ha olyan tudással rendelkezem, hogy Nobel díjas lehetek és hozzá tartozom ha a demencia vagy Alz-Heimer kór jelen van az életemben és már alig lehet felismerni engem, mert már nem az vagyok, aki voltam. És nem az az érdekes, hogy én ki vagyok, hanem hogy az én életemnek a része Krisztus. Hogy Krisztus bennem él, hogy Krisztus bennem lakozik. Hozzá tartozom ép elmével és hozzá tartozom, amikor minden elsötétedik. Amikor Pál apostol a Római levélben megfogalmazza, hogy semmi sem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől, ennek a Krisztushoz tartozásnak az erejéről beszél. Hogy ez egy legyőzhetetlen és elvehetetlen ereje az életünknek.
Pál apostol a thesszalonikaiaknak elmondja azt is, hogy a keresztyén ember gyásza más, hogy különbözik minden más ember gyászától. Nekünk reménységünk és bizonyosságunk van a feltámadás felől. Nem vagyunk buddhisták, akiknek az élete valamiféle körforgás, és jó esetben, ha jól éltük az életünket, ha jól viselkedtünk, akkor egy fokozattal jobb testbe vagy jobb helyre érkezve kezdünk előről mindent és ha ügyesek vagyunk, akkor szintet léphetünk, mint a gyerekek a számítógépes játékokkal. Ha rosszak voltunk, akkor pedig valamiféle lefokozás következik. A buddhista számára a végcél a megsemmisülés, a kilépés az örökös körforgásból.
Mi bizonyosak vagyunk afelől, hogy egyetlen egy földi életünk van, ami nagyon értékes. Nem lehet újat kezdeni. Nincs másik és nincs következő próba, következő élet. A földi élet a halálunkkal lezárul. Ezért a keresztyén hit szempontjából az evilági életünk is nagyon fontos és értékes. Nem lebecsülendő és lenézendő. Sőt, az életünk amiatt is nagyon értékes és fontos, mert Isten képére és hasonlatosságára teremtettünk. Minden ember hordozza azt. Az emberi élet szentsége ezért már a fogantatástól kezdve az utolsó lélegzetvételünkig értékes. Nincs értéktelen élet. Azt gondolom nem sokkal a paralimpiai bajnokságok után még inkább érezzük ezt. De aki ismeri a kéz és láb nélkül élő Nick Vujicic életét az még inkább tudja, hogy értékes az emberi élet.
Nem vagyunk se ateisták, se túlvilághit, és feltámadás hit nélkül élők. Nem csak evilági lét van számunkra, hanem a földi életünkön túl azt is tudjuk, hogy egy napon oda állunk Isten ítélete elé, hogy elválasszanak bennünket, mint ahogy a kecskéket és a kosokat külön választják. Nem csak a sír, nemcsak a test, nemcsak a porhüvelyünk marad, mert több az élet ennél. Pál apostol megfogalmazza azt, hogy a mi feltámadásunk, a halál utáni sorsunk az Krisztus feltámadásán alapszik. Amilyen bizonyos, hogy ő feltámadt, olyan bizonyos, hogy egy napon mi is feltámadunk.
A thesszalonikaiak nehezen tudták elképzelni, hogy ha még nem érkezett vissza Jézus, akkor mit gondoljanak a feltámadás felől, a saját halottaik feltámadása felől. Mikor fog megtörténni, hol vannak addig… Mikor Jézus eljön, majd mi lesz… Ezek a kérdések foglalkoztatták, és valljuk meg, ezekre még ma sem olyan könnyű válaszolni.
Az életét letevő ember már nem ennek a tér-időnek a része. Csak mi beszélünk máról és holnapról. A mi idő felfogásunkba mégis meg fog érkezni Krisztus, és akkor fog bekövetkezni a feltámadás, ahogyan a Szentírásból tudjuk elé gyűjtetünk és elválasztja a bal keze felé és a jobb keze felé. Krisztus visszatérésekor elé gyűjtetnek élők és holtak, mert élők és holtak bírája lesz. Az elragadtatás a Krisztussal való találkozás. Ebből nem maradnak ki azok, akik Krisztus eljövetelekor a földön élnek.
Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel! 1Thessz 4,13-18.