Jn 6:1-14 Jn 6:27-35
Csongor Kovacs
Epiphany • Sermon • Submitted
0 ratings
· 1 viewNotes
Transcript
Sermon Tone Analysis
A
D
F
J
S
Emotion
A
C
T
Language
O
C
E
A
E
Social
Az ötezer megvendégelése – látni Jézust
Az ötezer ember megvendégelésének a történetét mind a négy evangéliumban megtalájuk. Jézus egy pár kenyeret és halat vesz a kezébe, és egy hatalmas tömeget lakat jól ezzel. János evangéliumában azzal is találkozunk, hogy maga Jézus is beszél arról, mi ennek a csodának a jelentősége, jelentése.
Jézus fizikailag is jóllakatta a tömeget, de a lényeges mégis az, hogy ő maga az élet kenyere.
Először arra tekintenénk, hogy mit is jelent a kenyér, amivel Jézus azonosítja magát, majd hogy mit jelent hogy ő az életnek kenyere, végül pedig hogy miként tudja ezt Jézus számunkra adni
1. “Én vagyok az élet kenyere” Mit jelent a kenyér? A kenyér az ókori ember számára a legalapvetőbb élelmiszer volt. A hús nagyon ritka volt, inkább csak a kiváltságosok éltek vele, vagy csak a ritka ünnepnapok étele volt. Mivel a kenyér volt a legalapvetőbb étel, így az életben maradásnak és az életnek is a jelképe lett.
Az Úri imádság, a Miatyánk kérései közt is ezért is találkozunk a legalapvetőbb szükséglet jelképeként a mindennapi kenyérrel. A kenyér az izraeliek számára történelmi emlék is volt azzal kapcsolatban, hogy Isten hogyan biztosította az életüket egy nehéz időszakban, a pusztai vándorlás 4o esztendejében, az égi kenyér, a manna által. Isten így gondoskodott, így tartotta életben, így erősítette őket a vándorlás időszakában.
Magában a templomban is ott volt a kenyerek asztala. Ahol 12 friss cipó volt az oltáron. De mit is jelentett ez?
Ha ma valakit az asztalomhoz hívok, ha együtt eszünk, ma is azt jelenti, hogy barátok vagyunk. Ha meghívok valakit, azt jelenti, szeretném, ha barátok lennénk. Ha megtörjük az asztalnál a kenyeret, azt jelenti, közösségben vagyunk, barátok vagyunk. Sőt a béke jeleként mutatták meg a korábbi ellenségek azt is, hogy most már barátok, egy közösséget alkotnak, hogy közösen ültek le étkezni.
A 2Móz 24-ben azt olvassuk, hogy Mózes azt a parancsot kapta, hogy menjen oda a 7o vénhez, tisztítsák meg magukat, és jöjjenek oda a hegyhez, és találkozzanak az Istennel. És Isten megengedte, hogy színe elé járuljanak, és nem sújtotta őket, és látták Istent, és ettek és ittak.
Ahogy felértek a hegyre, valami kibeszélhetetlent láttak. A lábuk alatt valami olyat láttak, mintha az ég volna. Az Isten színe elé mentek, és mégis életben voltak, Isten nem sújtotta őket. Isten kapcsolatot akart velük létesíteni. Ettek és ittak, megtörték a kenyeret. Az Egységet jelképezett a kenyér megtörése. A békét jelképezte. A kenyér megtörése nemcsak azt jelentette, hogy ő a király, hanem azt is, hogy egy szivbéli jó barát.
2. “Én vagyok az élet kenyere.” Jézus nemcsak a kenyérről beszél, hanem arról is, hogy ő az élet. A 27. verben találkozunk. “Ne fáradozzatok olyan eledelért, mely … hanem az örök életre megmaradó kenyérre….melyet az Emberfia ad nektek. .”
A kenyér, amiről Jézus beszél, az élet kenyere, az örök élet. Maga Jézus az, aki örök életet tud adni. Mi az örök élet? Ezzel kapcsolatosan három dolgot látunk ebben az igeszakaszban.
Először is egy minőségi életet jelent. Nemcsak kiterjesztett életet, hosszabb életet egészen a végtelenségbe, hanem minőségileg is másfajta életet. A görög két kifejezést használ az élettel kapcsolatban. Az egyik a a biosz, ami a fizikai életet jelenti, vagy más szóval a létezést. A másik görög szó a zóé, ami nemcsak fizikai létre, hanem egy minőségi életre utal. Mi a különbség a létezés és az élet között? Jézus nem valami létezést akar adni nekünk. Nem meg akarja hosszabbítani a végtelenségig a létezésünket. Nem az emberi életünk kételyeit, frusztrációit, ürességét, és mindazt ami most jelen van az életedben akarja végtelenbe tovább hosszabbítani. Mert ha csak a földi életem meghosszabbítása lenne ez, valljuk be őszintén, hogy az már majdnem maga a pokol lenne. A végtelenbe meghosszabbított létezés nem egy örömteli adomány.
Ezzel szemben Jézus élettel akar megajándékozni. Ami több, mint a létezés. Azzal ajándékoz meg, hogy van értelme az életednek. Hogy kiteljesedik az életed, hogy tartalommal telik meg. Az élet már nemcsak létezés lesz, nemcsak túlélés a következő napra, hanem ekkor kezdünk el valóságosan élni.
35. versben mondja Jézus: aki hozzám jön, nem éhezik meg, és aki bennem hisz, nem szomjazik meg soha. Milyen jó lenne ezt biztosítani, nem? Hogyan tudjuk? Aki hisz bennem – mondja Jézus. Aki hozzám jön, az megkapja ezt. Mit jelent ez? Ha Jézusban hiszek, többé már nem kell ennem? Nem nem ezt jelenti. Jézus nem a bioszról beszél, nem a fizikai életről. Továbbra is kell enned és innod, különben előbb-utóbb a tested elpusztul. De az életünknek van egy nagyobb ínsége, éhsége, ami elvezet a biológiai életből a valódiba.
Jézus a pusztai vándorlás kenyerére is utal, a mannára. Amit csak egy napra kaptak. Minden nap ki kellett menni, össze kellett gyűjteni. De nem lehetett felhalmozni, elraktározni. Mert megbüdösödött, mert megkukacosodott, meg megromlott. Miért? Mert Isten azt akarta, hogy tőle függjön az ember. Mert nem a manna ment meg, hanem Isten. Mert az életet ő tudja biztosítani. Mert benne kell bízni. Nem Mózes adta a kenyeret, a mannát, hanem Isten.
Mit akar Jézus ezzel mondani. Meg akar tanítani a különbségre, mert van különbség a fizikai lét és az élet között. Sokan próbálják értelmessé tenni az életüket: előrejutás, karrier lehetőség, anyagi jólét és biztonság, család-gyermekek, igazságtalanság elleni küzdelem, a világ jobbá tétele, harc a korrupció ellen vagy a klímaváltozás ellen, vagy éppen annak az elérése, hogy én szerethessek valakit és engem is szeressenek. De ha ez lesz céllá az életedben, akkor olyanná válik, mint a manna, megromlik, megbüdösödik. Ha Istennél fontosabbá válik, akkor bekövetkezik a romlás.
C. S. Lewis megfogalmazta, hogy az emberi szívben ott van egy olyan vágyódás valami iránt, ami soha nem lehet a mienk ebben a világban. Egy vágyódás, mely a szívben keletkezik, de soha nem teljesedik be. Olyan ez, mint valamilyen vágyódás egy árnyékkép iránt.
Milyen sokszor látjuk a soha ki nem elégült vágyakat: munkában, karrierben, családban. Még többre vágytak, még többet elértek, de mégsem volt elég, valamikor megbüdösödött.
Jézus tudja, hogy az emberi életünkből, a létezésünkből nem lesz valódi élet, zóé csak úgy magától. Ha nem őt keressük, ha nem őt találjuk meg, akkor előbb utóbb még a legjobb és nagyszerűbb dolgok is megbüdösödnek.
3. Végül pedig látjuk, hogy az élet Jézusban van. Nem valami, amit Jézus ad, hanem ő maga az. Ő az élet. Ő az örök élet. Én vagyok az élet kenyere.
Hogyan lehet a tied az élet kenyere? Aki csak hozzám jön és hisz bennem. Nem a kenyérben kell hinni, ugye? Jézus azt mondja, ha hozzám jössz, ha bennem, mint Megváltódban hiszel, ha az életedet átadva magadat az én uralmam alá rendeled, akkor a tied ez a kenyér. Ha Jézusban hiszel, akkor Istennél kiengesztelést nyersz, és a szíved is megelégül. A legtöbben ma is szeretnék, hogy megszerezzék az élet kenyerét. Mit kell tenni hozzá – tehetik fel a kérdést. Kell mindennap imádkozni, akár többször is. Meg kell tartani a tízparancsolatot, szeretni kell a felebarátot? Jézus azt mondja: Én vagyok az élet kenyere. Én vagyok a Megváltás. Nem neked kell elérni valamit, hanem neked kell odamenni Jézushoz. Mert ő az, és ő önmagával akar megajándékozni. Ő megszerezte a megváltásodat. Ő értelmet az az életednek, ő a te fizikai életedbe elhozza a valódi életet.
Az én vagyok mondások közül hetet ismerünk: én vagyok az élet kenyere, a jó pásztor, a világ világossága, az út az igazság és az élet, a feltámadás és az élet…
Én vagyok a kenyér. De ahhoz, hogy az embernek élete legyen, ahhoz valahol, valakinek oda kell adnia a saját életét. Mi úgy tartjuk fent magunkat, hogy elfogyasztjuk a növényt vagy az állatot. Életet nyerünk egy másik élet révén. Mikor Jézus azt mondja én vagyok az élet kenyere, ez azt is jelenti, hogy ez a kenyér érted töretik meg. Értem adja maga Jézus az életét. Jézus a Szentháromság azon személye, aki önmagát adja a kereszten a bűneinkért, az életünkért, a megváltásunkért.
Mit jelent a mi életünk számára? Ő kell legyen az életednek az ereje. Keresd őt minden nap és hagyatkozz rá minden nap. Legyen olyan az életed, mint a pusztai vándorlás idején: naponta szedd össze a mannát, hogy élj.
Keresztyén emberként azt is tudnom kell, hogy az aggodalmaim nem lehetnek nagyobbak mint az én Uram. Az életem is ebben az Úrban van. Rajta kívül, és máshol nincs élet. Az életemben az értelmet, az életem súlyát, értékét nem más adja meg, hanem maga Jézus. És ekkor tudom az aggodalmakat is elhagyni. Mert ő lesz a kenyeremmé. Belőle táplálkozom. Már más határozza meg az életemet.
Jézus az élet kenyere. Ő ad életet. És csak rá van szükségünk. Semmi más nem tud életet adni. Boldogságot, békességet, örömöt. Mert bármi másba vetjük a bizalmunkat, elveszítjük. Még az életünket is. Az egészségünket is. A vagyonunkat is… Vesd Jézusba a bizodalmadat… legyen ő az egyetlen értéked… az életed értelme… a jelentőséged… a boldogságod… mert Ő a megváltásod. Menj hozzá, ő hív ma is. Csak ő marad meg. Mert Ő az élet és az örök élet.